Magabiztosan kijelenthetjük, hogy minden tehenészetnek legfőbb céljai között szerepel a tejhozam növelése.
Milyen módszerek állnak azonban a mezőgazdaság rendelkezésére ezen cél eléréséhez?
Természetesen a tejhozam mértékében a két legfontosabb faktor a genetika és a takarmányozás. Fontos viszont, hogy túl lássunk ezen a két tényezőn, és ne csak ezekre helyezzük a hangsúlyt. Magyarországon abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a genetikai állomány a tehenészetek nagyrészében elsőosztályúnak mondható, és a takarmányok megfelelő minőségű előállításához is minden körülmény adott.
Miben is keresendő tehát az ok, hogy annak ellenére, hogy a genetikai állományok jók, a takarmányozás megfelelő, az országos átlag tejhozam elmarad a nyugat-európai, amerikai, vagy izraeli mutatóktól?
Ahogy korábban említettem, nagyon fontos, hogy túl lássunk a két legszignifikánsabb tényezőn és figyelembe vegyünk számos egyéb körülményt, ami hozzájárulhat a tejhozam növeléséhez. Az állat nem különbözik sokban az embertől. Amennyiben jól érzi magát ott, ahol a mindennapjait eltölti, sokkal boldogabb és ezáltal sokkal produktívabb lesz. Az embereknél ez a teljesítménynövekedés a munkabírásukban, míg a szarvasmarhánál a tejhozam növekedésében jelenik meg. Fontos tehát beszélni a tehenek tartási körülményeiről.
Talán elsődlegesnek mondható cél, hogy olyan körülményeket teremtsünk a tejelő állomány számára, ami a lehető legkisebb mértékben tér el természetes életkörülményeiktől. Mondani sem kell, hogy ambiciózus célt tűztünk magunk elé, ám minden lépés, amit ebben az irányban teszünk, egy lépés a magasabb tejhozam irányába. A továbbiakban több különböző szempontot fogunk figyelembe venni, néhány tényezőt felületesen említve, másokat pedig részletekbe menően elemezve. Az istállók kialakításakor elsődleges, azonban mindenki által ismert szempont a tágas terek és nagy légtér kialakítása, így ezzel nem is szeretnénk részletekbe menően foglalkozni. Tovább is léphetünk tehát a következő szempontunkra, az állatok pihenési körülményeire. Az utóbbi évtizedekben a pihenőboxos megoldás tudott legnagyobb mértékben teret hódítani, ami nem is véletlen, mert hazánk időjárási körülményei között az egyik leghatékonyabb megoldásnak mondható. Nagyon fontos azonban, hogy egy pihenőboxos kialakítás – mint minden a világon –, akkor működik jól, ha az állatok igénye szerint lett kialakítva. Ez a tényező visszanyúlhat az istálló strukturális elrendezéséhez, de most a részleteket fogjuk átfogóbban vizsgálni.
Részlet kérdésnek tekintjük a pihenőbox kialakítását, azonban egy tejhasznú szarvasmarha életének legalább felét, a pihenőboxban tölti, ennek fényében felértékelődhet maga a pihenőbox kialakítása is. A legelterjedtebb a horganyzott acélból készített pihenőboxok, döngöltagyag padlóval, esetlegesen matraccal, vízággyal.
Nagyon fontos a pihenőbox padozata, ám először magáról a pihenőboxról ejtenék néhány szót. Az elterjedt vas pihenőboxok egy jellegzetes elnyújtótt P betűt formáznak, melynek egyszerű statikai oka van, így a legstrapabíróbb a szerkezet. Egy fontos szempontot azonban a kialakításnál nem mérlegeltek, az pedig nem más, minthogy a szarvasmarhák, természetes életkörülményeik közepette ritkán lépnek hátrafele. Ez kifejezett terhelést jelent a lábukra nézve. A P boxokban amikor áll fel az állat, nincs más lehetősége, mint hátrálni ahhoz, hogy kijusson a pihenőboxból, feleslegesn terhelést is diszkomfort érzést okozva így az állatnak.
Fontos továbbá magáról az anyagról is beszélni. Természetes körülmények között nem, vagy csak nagyon kevés olyan anyaggal találkozik az állat, ami olyan keménységű lenne, mint az acél. Az acél elkerülhetetlen az intenzív tartásban, viszont lehet, hogy csökkenthető az előfordulása.
A pihenőbox a tehenek ágya, a nyugalom és a kényelem szigete, -vagyis optimális körülmények között annak kellene, hogy legyen-. Egy ember sem szívesen feküdne egy olyan ágyban, amibe minden egyes alkalommal beüti valamelyik testrészét, méghozzá nem egy puha anyagba, hanem kő kemény acélba.
Megfigyelhető, hogy az állatok számos alkalommal, hosszú percekig csak állnak a pihenőboxban, ahelyett, hogy lefekdünének. Ennek egyértelmű oka a félelem a fájdalomtól, amit a vas pihenőboxal történő találkozás eredményez.
Merev acél pihenőbox által okozott sérülések
A piac megoldása a vas pihenőboxok által okozott stressz, sérülések, és ’tolatási’ kényszer kiküszöbölésére, a flexibilis pihenőboxok.
A flexibilis pihenőboxokat pont ezen problémák kiküszöbölésére fejlesztették ki. A Dán Cow-Welfare cég a flexibilis pihenőboxok feltalálója, és bizonyos paraméterek szabadalmaztatója. A Cow-Welfare Flex-Stall pihenőboxait arra fejlesztették ki, hogy nullára redukálja a vas pihenőboxok okozta sérüléseket, kiiktassa az állatok gondolkodásából azt a félelmet, hogy a pihenőboxba történő lefekvés fájdalommal jár, és nem utolsó sorban, hogy ne kelljen a felkeléskor tolatnia az állatnak. Mikor feláll, egyből oldalra fordulva, a fejét a két cső közé dugja, és mivel ezek nincsenek a végén összekötve, oldal irányba is, ki tud lépni a pihenőboxból, ahelyett, hogy ’tolatnia’ kellene.
Tehenek Cow-Welfare Flex-Stall pihenőboxokban.
Kutatások eredményei bizonyítják, hogy a – jó kialakítású – flexibilis pihenőboxokban, az állatok megfigyelhetően többet pihennek, mely magasabb tejhozamot is jelent.
A vas ellen folytatott hadjárat igénye nélkül, még egy területet megemlítünk, az istállóban, ahol rengeteg sérülést és negatív hatást gyakorol a jól bevált ferrum. Az istállóink 90-95%-ban nyakfogó, illetve még nagyobb részt úgynevezett markieresztő csövet helyezünk el az etetőút és a jászól elválasztásául.
Tehén próbálja elérni a takarmányt az etetőúton
A feljebb lévő képen látható a markieresztő cső által okozott problémák jelentős része. Az állat nem éri el a takarmányt, ezért nekifeszül a marcsőnek, ebből kifolyólag jól látható sérülést okozva magának. Ezen kívül, első lábait behajlítva a csánkokon támaszkodik, ezzel további sérülést elszenvedve, és végül, de nem utolsó sorban, amikor próbálja lenyelni a takarmányt, nem tudja felemelni a fejét, hogy a gravitáció segítségével tehesse ezt. A képen nemlátható, de még előforduló probléma, amikor egy domináns és egy félénkebb állat kerül egymás mellé, mivel nincsenek egymástól elválasztva, gyakran előfordul, hogy a domináns elzavarja a másikat. A nyakfogós megoldásnál szintén hasonló problémák merülnek fel, kivéve az elválasztás hiányát.
Mint mindere, ezen problémák kiküszöbölésére is született már állatbarát megoldás, melyet a továbbiakban szeretnék ismertetni. Egy olyan megoldásra volt szükség, ami flexibilis, ám mégis tartós. Engedi, hogy az állat feltudja emelni a fejét nyeléshez, ám megakadályozza a jászólra történő kilépést. Elválasztja az állatokat egymástól, ám mégsem akadályozza őket a szabad mozgásban. Mindezeket sikerült szintén a Dán Cow-Welfare cégnek elérnie az úgynevezett pofaelválasztó berendezés kifejlesztésével.
Tehenek a Flex-Feed rendszerrel
A Flex-Feed pofaelválasztó egy olyan technológia, mely ugyan olyan anyagból készül, mint a felxibilis pihenőboxok, ezzel teljes mértékben kiküszöbölve a sérülés veszélyét. Mivel nincsen felső rögzítése, így az állatok szabadon emelhetik fel a fejüket a takarmány lenyeléséhez, valamint a 30°-os billenésnek köszönhetően sokkal messzebb elérnek a jászólon, mint egy hagyományos markieresztő csőnél.
Amint látszik, minden aprónak tűnő részlet jelentős mértékű problémát tud okozni, vagy előnyt jelenteni. Ebből kifolyólag a teljes tartástechnológiai átvizsgálatához egy cikk terjedelmű írás rendkívül kevés. Fontos még beszélni, a ventillációról, az istálló padlózatáról, az itatók milyenségéről, vakaródzókról és így tovább. Mind az élet minden mozzanatában az apró részletek alkotják a teljes egészet, így, ha valamit jobbá akarunk tenni, fontos, hogy a kis dolgokkal kezdjünk és onnan haladjunk kifelé lépésről lépésre.
„Ha nem tudod az apróságokat kellő odaadással kezelni, a nagy dolgokat sohasem fogod tudni megoldani.”
– William H. McRaven
Boródi Bence, AgroMilk Kft.
