A magas tejhozamot produkáló egyedeink fertilitása globális problémát mutat. Ellés után jellemző a kései vemhesülés, amely megnövekedett laktációs időszakot és a napi tejtermelési mutatóink romlását jelenti.
A hatékony ivarzás nagy feladat elé állítja a termelő gazdaságokat. A folyamatos fejlődés és hatékonyság növelés ezen a területen elengedhetetlen, hogy nagy biztonsággal tudjuk azonosítani ivarzó teheneinket. Az optikai vizsgálat sokáig a legelterjedtebb módszernek számított, azonban a tejelő szarvasmarha-állományaink létszámának növekedése és termelési szintjének emelkedése miatt ennél hatékonyabb eljárásokra van szükség.
Kutatások szerint, a vizuális módszert alkalmazó tehenészetekben a kijelölt dolgozó átlagosan naponta háromszor 30 percet tölt a tehenek ivarzásának megfigyelésével. Ez összesen napi 90 percet jelent. Ennek ellenére ilyen módszerrel az ivarzó egyedek csupán 62%-a fedezhető fel és különíthető el, (*Az Afimilk® kutatásai alapján) tehát az ivarzó teheneink több mint egyharmada, nem kerül termékenyítésre az ideális időpontban.
Szélesebb körben a hormonok (PG, PGP, GnRH) és protokollok (Provsynch ,GPPG, GGPG) alkalmazásával az egyedek ivarzása tervezhető és szinkronizálható. Ezen programok egyedileg jól alkalmazhatóak a telep specifikus követelményeihez, azonban időigényesek és drágák. Ezen felül nagy odafigyelést igényelnek és állataink hormonháztartását, valamint biológiáját nagy mértékben befolyásolhatják, könnyen kialakulhat a „hozzászokás”.
Másik alternatívaként emeljük ki az ivarzás- és egészségmegfigyelő eszközöket. Egy hatékonyan és jól működő ivarzásmegfigyelő, több szempont alapján értékeli és osztályozza a vizsgált eredményeket és ezek segítségével határozza meg az ovulációt. A termékenyítésre kész állat evéssel és kérődzéssel töltött ideje mérhetően csökken, a mozgással töltött ideje pedig nő. A szoftveres háttér ezen adatok alapján számítja ki az ivarzás csúcspontját. Fontos kritérium továbbá, hogy a rendszerünk megfelelő módú tájékoztatással lásson el minket az állatok egészségi állapotáról. Az információknak könnyen hozzáférhetőknek kell lennie, akár egy mobil eszközön, számítógépen vagy táblagépen. Fontos, hogy monitorozza az állatainkat ért környezeti hatásokat, ellés és nehézellés értesítéseket küldjön, sántaságot diagnosztizáljon.
Ezen paraméterek figyelembevételével kell kiválasszuk a számunkra és állományunk számára a legjobb terméket a piacon. Minél sokoldalúbb és átfogóbb képet kapunk állatainkról a szaporodásbiológiánk annál nagyobb hatásfokot tud elérni. Azonban ennél a pontnál arra is felkell hívni a figyelmet, hogy bizonyos termékeknél túlzó, fölösleges funkciókat építenek be, és sokszor ez a megfelelő minőségű információk biztosításának rovására megy.
Tehát, a jó rendszer teljes egészében vizsgálja az állományunkat, de betekintést enged az állatok egyedi adataiba is, nagyfokú testreszabhatóságot kínálva.
Külföldi állományokban a mai napig működő és előszeretettel alkalmazott módszer a vazektomizált bikák használata az ivarzó egyedek kiszűrésére és az ivarzás fellendítésére, azonban Magyarországon az állományok számossága és a tartástechnológia miatt, ez egy irreleváns technikának minősül.
A környezeti tényezők befolyásolhatják az oxidatív stressz fokozódását így a reproduktív teljesítményt. Számos olyan belgyógyászati problémát ismerünk, melyek hatást gyakorolnak a fertilitási mutatókra, de a rossz higiénia a vezető ok, mert a méhgyulladás (endometritis) kockázatát fokozza.
Mint környezeti komponens, a hő-stressz különösen káros a vemhesülési arányra! (*a legújabb ivarzásmegfigyelő rendszerek képesek a hő-stressz vizsgálatára csoport szinten)
Az egészséges méh és szaporítószerv-rendszer alapvető fontosságú a fiatal magzat ellátásához. Az általános egészségi állapot és a termelési paraméterek között korreláció mutatható ki. A ketózis, nehéz ellés és a magzatburok-visszamaradás befolyásolhatja a szaporodási képességet, de a tejlázzal (tetánia), az oltógyomor-helyzetváltozással és a tőgygyulladással (mastitis) nincs közvetlen összefüggésben. A szaporodás befolyásolásának elsődleges módja a megfelelő energia biztosítása és a méh (uterus) speciális egészségének fenntartása.
A szaporodási problémák a következő prevenciókkal minimalizálhatók:
- környezeti és komfort feltételek maximális biztosítása (fény, hőérzet, stb.)
- állandó kondíció nyomon követés,
- ivarzásmegfigyelés és az adatok vizsgálata
- megfelelő energiaegyensúly kialakítása a takarmányozással
- kiváló minőségű és jó tápanyagösszetételű takarmány biztosítása
A szakmai háttér ismertetését követően térjünk át az ivarzásmegfigyelő rendszerek megtérülésével kapcsolatos információk részletezésére. Minden technológia, illetve bárminemű beruházás szubsztanciális mutatószáma az úgynevezett ROI, vagyis befektetésarányos megtérülés. Pontos ROI mutató kiszámítása egy rendkívül komplex modell megalkotását követelné meg, ezért ennek bemutatását nem kíséreljük meg cikkünk keretében, mindazonáltal néhány egyedi szempont megvizsgálásával szeretnénk felhívni a figyelmet, több a világ számos pontján végzett kutatás eredményére. ROI számítás nélkül is magabiztosan állítható, hogy egy ivarzásmegfigyelő rendszer beépítése – megfelelő használat mellett – egy kifejezetten gyorsan megtérülő beruházás.
A 21. században a világ minden területén a hatékonyság javítása és a termelékenység növelése a gazdasági társaságok egyetlen eszköze, a versenyképesség fenntartására. Az elmúlt évek tapasztalata bizonyítja, milyen mértékű gazdasági visszaesés egy ágazatnak, de mondhatnánk az egész világgazdaságnak, amikor a gyárakba nem érkeznek a megfelelő időben a kellő alapanyagok, ezzel ideiglenes leállásokat okozva. Néhány napnyi csúszás óriási fennakadásokat jelent, még a globális vállalatok életében is, melynek helyreállítása sokszor hónapokat vesz igénybe. Nincsen ez másképp a mezőgazdaságban és a tejtermelő szarvasmarha tartó telepeken sem. Az inszeminálás egy kulcsmozzanat, melynek hatékonysága jelentős mértékben járul hozzá a teljes tehenészet működéséhez, jövedelmezőségéhez. Ideális esetben egy holstein-fríz tehén egy évben 305 napot termel, és 60 napot áll szárazon. Ennek elérése érdekében viszont elkerülhetetlen a termékenyítés hatékonysága és lehető legmagasabb fokú eredményessége. Ellést követően az állatok egy úgynevezett ’Voluntary Waiting Period’-ot, töltenek mely az ellés és a megtermékenyülés között eltelt időt jelenti. Általánosságban véve 40-70 nap telik el az elléstől az első ivarzásig. Ekkor hajtjuk végre a termékenyítést, ám ennek sikerességéről csupán 30-50 nap elteltével bizonyosodhatunk meg a vemhesülési vizsgálat során. Amennyiben, az első termékenyítés sikertelennek bizonyult, újabb hetek, akár hónapok telnek el, mire az állatot újra inszeminálhatjuk, majd ezt követően újabb 30-50 nap elteltével derül fény a termékenyítés sikerességére. Egyértelműen látszik, hogy egy elhibázott termékenyítési kísérlet rendkívüli mértékű tejkiesést, ezáltal bevétel kiesést jelent, mivel szignifikáns módon megnövekszik a szárazon állási időszak vagy a fejési ciklus elnyújtásával, a szárazra állítás elnapolásával a napi tej jelentős csökkenését kockáztatjuk. Az eredményes tejtermelés alapfeltétele tehát a ’Calving Interval’ vagyis két ellés között eltelt idő optimalizálása. Az általunk leírtak plauzibilitásának biztosításaként diagramok segítségével mutatjuk be ezen tényező jelentőségét.
Az alábbi diagramon látható tehén két laktációjának tejtermelése:
Láthatjuk, hogy az állat tejleadása a laktáció végéhez közeledve folyamatosan csökken, ezért kiemelten fontos az időben történő szárazra állítás, amihez elengedhetetlen a korai sikeres termékenyítés. A következő ábrán kitűnik, mennyi plusz tejet jelent, amennyiben az állat ’Calving Interval’-ja 400 nap, szemben a több problémás inszeminálás eredményéül kapott 600 nappal.
Az diagramon látszik, hogy abban az esetben, ha az első laktációjában tejel az állat a 400. és 600. nap között, összesen 1.921 Kg tejet termel. Ezzel szemben, sikeres termékenyítést követően; - amennyiben ugyan ezen időszak alatt már következő laktációját tölti - nem kevesebb mint 4.113 Kg a termelt tejmennyiség. A különbözet ezen időszakra 2.192 Kg tej/állat. A tejmennyiségen kívül, természetesen egyéb költségek is felmerülnek egy-egy sikertelen termékenyítéskor, ám ezeket külön nem részletezzük írásunkban.
A teljesség igénye nélkül még egy fontos adatra szeretnénk felhívni a figyelmet, melyet egy ivarzásmegfigyelő rendszernek biztosítania kell a felhasználó számára, ami további jelentős költségmegtakarítást eredményezhet.
Egy sikeres megtermékenyítést követően sem nyugodhatunk meg teljesen, ugyanis számos esetben előfordul vetélés, melynek észlelése kulcsfontosságú és azonnali beavatkozást igényel.
A diagramon egyértelműen látszik, hogy az állat a sikeres termékenyítést követően 150 nappal mégis az ivarzás jeleit mutatja. Esik a tejtermelés, azonban ami még fontosabb, hogy fokozott aktivitást mutat, melyből egyértelműen következtetni lehet, a vemhesség megszakadására. Ezen információk birtokában nemcsak egy prolongált szárazon állási időszakot kerülünk el, de egészségügyi szempontból is fontos jelentést kapunk az állatokról.
Hosszú időn keresztül lehetne részletezni azon tényezőket, amelyeknél költségeket lehet megtakarítani egy jól működő ivarzásmegfigyelő rendszerrel, ám ezen cikk keretei csupán néhány fontos részlet kiemelésére biztosítanak lehetőséget. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy bármilyen technológia csak egy eszközt jelent az ember kezében, hogy a kialakult helyzetekre a lehető leggyorsabban adekvát választ tudjon adni, anélkül ugyanis a legjobb rendszerek is haszontalannak bizonyulhatnak. Cikkünkben leírtak, csupán kvintesszenciája azon előnyöknek melyet nyújtani tud egy jó rendszer, egy gondos gazdának.
Megjelent: Holstein Magazin (2022)
Írta: Boródi Bence és Paszterkó Márk